A Brazil Jiu-Jitsu története

Az 1910-es években a Judo népszerűsítésének céljával Brazíliába kitelepedő Maeda Micuo több látványműsorban is föllépett, megküzdve más irányzatok képviselőivel. A Belémi Da Paz színházba fellépő Judo mesterre felfigyelt a befolyásos brazil üzletember és politikus, aki segíteni kezdte az ifjú Judos előrejutását. Köszönetképpen Maeda elkezdte tanítani Gastão fiát, Carlost, aki később szintén továbbadta tudását testvéreinek és fiainak, többek között Helio Gracienek is. A Gracie fiúk elég sokan voltak, fizikumuk is megegyezett, viszonylag alacsonyak voltak és egyáltalán nem voltak erősek. Ez is közrejátszott abban, hogy a Gracie család egy minél hatékonyabb és kifinomultabb harci rendszert hozzon létre, amiben egy gyengébb ember is eséllyel veszi fel a küzdelmet egy erősebb ellen. A család fokozatosan elkezdte módosítani, csiszolni a Judo és a klasszikus Ju-Jitsu technikákat, új pozíciókat és fogásokat találtak ki vagy vettek át más brazil harcművészetekből.

A BJJ sportirányzata földharc irányzat, amiben ütések és rúgások nélkül küzdünk a másikkal. Az alapgondolat az, hogy ha le akarunk győzni egy nagyobb és erősebb támadót, akkor minél közelebb kell kerülni hozzá, ezáltal minimalizálhatjuk a támadóerejét.

A BJJ technikák tehát a következő csoportba sorolhatóak:

  • Földrevitel

BJJ-ben a harc általában földrevitellel kezdődik. Használhatunk egy, vagy kétlábas földreviteleket, klasszikus Judo dobásokat, lerántásokat. A földharcban kevésbé járatos emberek alábecsülik a földrevitel sikerességének valószínűségét, viszont az MMA rendezvények már jócskán bizonyították a BJJ használhatóságát.

  • Pozicionálás

A különböző feladásra kényszerítő technikákat nem lehet tetszőleges helyzetben alkalmazni, mindenekelőtt  domináns pozícióba kell kerülni. Aki ebben a testhelyzetben tartózkodik, jobb eséllyel tudja támadni a másikat, mint fordítva. Természetesen megfelelő technikákkal ezekből a helyzetekből is ki lehet szabadulni, ezért az is fontos, hogy ilyen esetben megfelelően tudjunk helyezkedni.

  • Feladásra kényszerítés

A kopogtatásnak (angolul submission) alapvetően három fajtája létezik: ízületi feszítés, fojtás, illetve kompressziós feszítés.

Az ízületi feszítés lényege, hogy a különböző végtagokat vagy annak részeit a normális mozgástartományon kívülre próbáljuk kényszeríteni, ezáltal a csontokat összefogó ízületek megfeszülnek, ami intenzív fájdalommal jár.

A fojtásnak két fajtája van: vagy a nyaki ütőeret szorítjuk el, amely az agyba jutó véráramot csökkenti, illetve akadályozza meg teljesen, vagy a légcsövet nyomjuk össze, ezáltal fulladást idézhetünk elő.

A kompressziós feszítésnél az ellenfél izmát hozzápréseljük a csontjához.

Mindegyik módszernél fontos a gyakorlás folyamán, hogy kontrollált módon kell őket végezni, nem maximális erővel, így a sérülésveszély minimális lehet. Amelyik sportoló érzi, hogy alulmarad, egyszerű kopogással jelzi a másik számára, hogy már nem tud szabadulni. Ilyenkor az alávetést sikeresen végrehajtónak azonnal el kell engednie a másikat.